Rég verseltem már, nem is tudom miért teszem, talán csak azért, mert így elmondhatom neked!
Volt ki szeretett, felnézett rád, el mondhattad lelked bánatát, tudtad-e , hogy engem mi bánt, nem hisz néma volt a szám.
Volt neked mit megossz velem, az én bajommal nem terheltem lelkedet.
Most mégis más felé visz utunk, volt pár boldog évünk , mit most hátunk mögött hagyunk!
Megküzdöttem ezekért az évekért, hogy mit éreztem sokszor , tudja az ég!
Nem mondok már semmit, nincsenek szavak, mindegy mit tettél, ne okold magad.
Nem kívánok mást neked, nyugalmat, békét, szeretetet szívedbe!
Marad ez a pár sor , mit most leírtam, szép emlékek sora mit magamba fojtottam.
Kiírni magamból úgy sem tudok mindent, nem volt nagy hibám,de elfogadom döntésed!
Isten megáldjon, boldog életet, szívből kívánom legyen boldogabb, mint velem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése